Mi vagyunk Azahriah – megnéztük a filmet, ilyennek láttuk
tovább
A vég útján
Teurgia
Jelek rajzolódnak a sűrű ködben elém
Bátran lépek, úgy érzem, van még remény.
A vének mit felém súgnak, egy mélyebb valóság,
Képzelem, vagy igaz? Az mindegy már...
A hegyek ormát látom,
Csupasz ágak vágnak az égbe a fákon
Varjak serege feketedik körben
A magány romjai hevernek egy gödörben
Levetik magukról a rothadó húst,
Érzem a mélység, magába húz.
Nem látom, csak hallom, feltámad a vihar
Nem kell sok és betemet a nedves avar.
Levegőm egyre fogy, elhagy az erő
Nem tudok mit tenni, készül a rideg temető
Azzá vágyok válni, mi húsba marón fájhat,
A kegyetlen valóság csupasz fája,
Kitaszítva oda, hol senki se járhat,
Még magad se tudod, ki lehetsz…
Önmagad vagy az árnyad?
A testem kitaszít, és semmivé válik.
A lelkem, létem tükrét tárja elém,
Hogy lássam felfoghatatlan vágyam,
Mely oly fájón hasít belém.
Rám tekint a fagyos hold, a fény haldokol.
Varjak károgása jelzi a gyászt,
Most levetem magamról hazug leplem,
És a testem elenged.
Lelkem nemsoká a varjakkal repül
A fekete tömegbe vegyül
Nem tudom mi vár reám, meddig érek el
Sártól mocskos testem az avarral porlad el.
S az út, min oly bátran jártam, a vég útja volt,
Sötét ösvény, melyet megjár minden holt.
Jöjj velem s elmarad minden mit félsz,
Jöjj velem s megérint a legsötétebb éj
Bátran lépek, úgy érzem, van még remény.
A vének mit felém súgnak, egy mélyebb valóság,
Képzelem, vagy igaz? Az mindegy már...
A hegyek ormát látom,
Csupasz ágak vágnak az égbe a fákon
Varjak serege feketedik körben
A magány romjai hevernek egy gödörben
Levetik magukról a rothadó húst,
Érzem a mélység, magába húz.
Nem látom, csak hallom, feltámad a vihar
Nem kell sok és betemet a nedves avar.
Levegőm egyre fogy, elhagy az erő
Nem tudok mit tenni, készül a rideg temető
Azzá vágyok válni, mi húsba marón fájhat,
A kegyetlen valóság csupasz fája,
Kitaszítva oda, hol senki se járhat,
Még magad se tudod, ki lehetsz…
Önmagad vagy az árnyad?
A testem kitaszít, és semmivé válik.
A lelkem, létem tükrét tárja elém,
Hogy lássam felfoghatatlan vágyam,
Mely oly fájón hasít belém.
Rám tekint a fagyos hold, a fény haldokol.
Varjak károgása jelzi a gyászt,
Most levetem magamról hazug leplem,
És a testem elenged.
Lelkem nemsoká a varjakkal repül
A fekete tömegbe vegyül
Nem tudom mi vár reám, meddig érek el
Sártól mocskos testem az avarral porlad el.
S az út, min oly bátran jártam, a vég útja volt,
Sötét ösvény, melyet megjár minden holt.
Jöjj velem s elmarad minden mit félsz,
Jöjj velem s megérint a legsötétebb éj
előadó:
Teurgia
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Molnár János Gábor
Mosdósi Szilárd
Pintér Zoltán
Somogyi ádám
szövegíró: Molnár János Gábor
Pintér Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3431
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Molnár János Gábor
Mosdósi Szilárd
Pintér Zoltán
Somogyi ádám
szövegíró: Molnár János Gábor
Pintér Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3431
kapcsolódó videók
keressük!
