Brevy:
Elsódrottam a fény lukat égetett,
Fejembe sírni szerettem volna,
Fájdalom nevébe bölcsőmből a síromba nézve,
A rap 3 betűjét a szívedbe véste,
És te néztél a törvénnyel szembe
Meder mélyéböl arcom a ködbe.
Rímeim nem kötnek, törnek, maszkokat tépnek,
Öntenek emberi alakot, érzelmek kértetnek,
Meggyógyitanak, képek pörögnek tudatot tágítanak,
Láthatatlan kezek felállítanak, ebbe a világba szólítanak.
Jövünk a ''trappel'' utunk nem vezethet a mennybe,
Az élet terhe kulcsot ad a szívbe,
Istenbe nézve a láncot ledobva új utakra térve.

refrén:(Mes)
Tudni kell Hinni kell Bízni kell
A Hold és a Nap is nekünk jön fel
Más nappal és más éjjel az énünk,
Ne adjuk fel amíg lehet éljünk.
Semmitől se féljünk bele kell törődnünk,
A halállal egyszer majd mind szembe nézünk,
A mennyben egymástól majd bocsánatot kérünk,
Szemet hunyunk vétkünkre majd mindent elfelejtünk.

Mes:
Most talán észre vetted, hogy én is létezek
Vihar van kinnt hát menedéket keresek,
Majd várom az időt revansot vehetek,
Szenvedek, mindegy veled vagy nélküled.
Valamikor szemedbe láttam a tükör képem,
Mára sötétbe borult akárhogy nézem,
Volt, hogy könnyeidet adtad mosolyomért
Volt, hogy bánatodat kaptad boldogságomért.
Mindig azt adtad amit a lelkem kért,
És vártad, hogy eljön amit az élet ígért,
De álmod szempillantás alatt véget ért,
Mikor nem kaptál mást csak könnyeket és vért.
Itt van amit adtál gyere vissza veheted,
A szívemben őrzöm nem baj kitépheted,
Megtette más is és túl éltem,
Bár akkor mindig hozzád menekültem.

refrén:(Mes)
Tudni kell Hinni kell Bízni kell
A Hold és a Nap is nekünk jön fel
Más nappal és más éjjel az énünk,
Ne adjuk fel amíg lehet éljünk.
Semmitől se féljünk bele kell törődnünk,
A halállal egyszer majd mind szembe nézünk,
A mennyben egymástól majd bocsánatot kérünk,
Szemet hunyunk vétkünkre majd mindent elfelejtünk.

Brevy:
Könnycseppben emlékek égnek a tűzben
Lelkek a ködben eltűnnek hírtelen,
Hangukat hallom örökké szünetelen arcok
Felvillanásként hirtelen rémült szemüket,
Soha nem feledem, ébren álmodom,
Kinyitnám a szememet ne feledd a nevemet,
Szorítsd a kezemet, már elkéne engednem
Vérző szellememet. Mögöttünk fények,
Elöttünk árnyak járnak, belém járványként szállnak,
Átszakadnak gátak, felépített majd ledöntött várak,
Hol már emberek nem csak szellemek járnak.
Régen nevettek, most kíntől kiabálnak,
Idáig követnek, a földbe temetnek,
Por a köveknek, követeknek méreg
Kritikusok a tények, gonoszan nem múltak évek.

refrén:(Mes) (2x)
Tudni kell Hinni kell Bízni kell
A Hold és a Nap is nekünk jön fel
Más nappal és más éjjel az énünk,
Ne adjuk fel amíg lehet éljünk.
Semmitől se féljünk bele kell törődnünk,
A halállal egyszer majd mind szembe nézünk,
A mennyben egymástól majd bocsánatot kérünk,
Szemet hunyunk vétkünkre majd mindent elfelejtünk.