Nyáron újra fesztiválhelyszínné változik a veszprémi Gyárkert
tovább
Sokszor úgy szeretnék sírni...
Zerkovitz Béla
Bánatos szemű poéta, apró dalocskát ír,
Az arca fonnyadó sápadt, úgy látszik, titokban sír...
Amíg e sorokat rója, lelke a messzibe lát.
Csendesen dúdolja, azután könnyekkel megírt dalát:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
Akihez a nótát írta, mulatós asszony, kacér.
Nem veszi észre a költőt, tiltja a nagyúri vér!
Pezsgőzik, víg udvarával, tombol az asszony vadul!
Enyeleg a cigányprímással, s attól egy új dalt tanul:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
Reggelig tartott a cécó... lassankint pirkad az ég
Amott egy kis kerti házban, a poéta lázban ég...
Úgy mennek el a cigánnyal nyitott ablakainál
S míg a nótáját hallja, lelke a mennyekbe száll.
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért..
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
Az arca fonnyadó sápadt, úgy látszik, titokban sír...
Amíg e sorokat rója, lelke a messzibe lát.
Csendesen dúdolja, azután könnyekkel megírt dalát:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
Akihez a nótát írta, mulatós asszony, kacér.
Nem veszi észre a költőt, tiltja a nagyúri vér!
Pezsgőzik, víg udvarával, tombol az asszony vadul!
Enyeleg a cigányprímással, s attól egy új dalt tanul:
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
Reggelig tartott a cécó... lassankint pirkad az ég
Amott egy kis kerti házban, a poéta lázban ég...
Úgy mennek el a cigánnyal nyitott ablakainál
S míg a nótáját hallja, lelke a mennyekbe száll.
Refrén:
Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért..
Szeretnék zokogva sírni... magam sem tudom kiért?
Szeretnék valakit bírni, kihez, már nincs több remény,
Valakit, aki már másé... és nem lehet az enyém.
előadó:
Zerkovitz Béla
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Zerkovitz Béla
szövegíró: Zerkovitz Béla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 5601
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Zerkovitz Béla
szövegíró: Zerkovitz Béla
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 5601
kapcsolódó videók
keressük!
