REFRÉN:
Száguld velem a sztrádán az ezüsttestű álomgép,
szabadon száll a lélek, az érzés széjjel tép.
Hív egy idegen város, a vágy pengéje belém vág,
szétolvad a tűzben a műanyag világ.
Kitárja elvarázsolt ablakát,
és gyémánt port szitál a csillagfényes nyár.
Lámpást gyújt a szédült holdvilág,
de valahol a távoli fényeken túl, egy város vár még rám.
Letörlöm majd az út porát,
maradnék, de mégis mennem kell tovább.
REFRÉN
Arcomhoz ér a könnyű nyári szél,
visszanézni nincs időm (már nincs időm).
A gázra lépek, indulok feléd,
mert te vagy, akit olyan régen vártam már, ó, angyalarcú lány.
Letörlöm majd az út porát,
átölellek végre, és nem megyek tovább.
REFRÉN
Ó, én azt remélem, hogy vársz még rám,
s a szíved dobbanását érzem.
REFRÉN (2x)