Vérző sebbel, könnyes szemmel
Nekem igaz szerelem kell
Nem egy üres, szótlan érzés,
Öröm, bánat, mámor féltés.
Ki tudja, tán csak rád vártam
Csókodban békét találtam
Ajkam vérzik, de már érzem,
Veled vagyok, nem kell félnem.
Fájdalommal telve élek,
Így múltak eddig az évek.
De Te mindent messze űzöl,
Megmentesz a kínzó tűztől.
Refrén:
Ismeretlen világokon,
Elhagyott tájakon,
Te légy az útitársam,
Védelmet hozó házam.
Évszakok és nappalok,
Istenem, mondd hol vagyok?
Te vagy a minden,
Míg el nem tűnök innen.
Napsütés és zuhogó zápor.
Ki lesz majd, ki engem ápol?
Ha elhagy az útitársam,
És összedől védő házam?
Hosszú utcák, kihalt terek.
Hideg van s én máris félek.
Te légy aki megvéd,
És nem lesz többé soha sötét.
Felhők borítják az eget,
'Szavadba kerül és elmegyek.
De kérlek ne tedd soha,
Ne piszkoljon az út pora.