Vannak percek, mikor elviseled,
Da van olyan, hogy valójában el se hiszed
Ez a hitelre vett szerelem, mi lelkeden ül
Csak nézed a számlát, hátha megtérül
És érzed, hogy fojtogat, nem hagy élni
Talán azt is mondhatnám, hogy hagyj elégni
De nem! Én már belül üres vagyok
Nem mardossák szívemet többé a lángok
Elegem van, ki akarok törni
Nem akarok mást már, csak belül ölni
Én el akarom pusztítani mindenem
És igen, ezt Te! TE tetted velem!
Én érzem, hogy vége, én érzem, hogy fáj
De mást hisz a lélek, és mást mond a száj
És tudom, hogy egyszer majd eljön a nap,
Mikor nem látlak többé és nem hallhatlak
De még nem! Most csak a pillanat számít
Ez az édes méreg, ami engem elkábít
A testedből árad, az ajkadon át
És csak iszom szíved forró italát
Mely mérgez, de édes, a lelkedből jön
És megtapad a sötét, hideg kövön
Mely bennem van, s amíg Te nevetsz
Én szenvedek.. Mondd, miért csinálod ezt?!
Ez egy édes méreg!
Ez egy édes méreg!
De kérlek még egyszer hagy érezzem
A fájdalom hagy tépje szét szívem
Hallani akarom még a kéj hangját
És érezni akarom a bűn illatát
Mert enélkül nem megy, én szétszakadok
A fájdalom mezején megvakulok
És nem leszel más, csak egy pont a fényben
Kiteljesedsz bennem a sötétségben!
Ez egy édes méreg!
Ez egy édes méreg!
Ez egy édes méreg!
Ez egy édes méreg!
Ez egy édes méreg!
Ez egy...