Az életem
egy színes könyv, mit százszor olvasnék,
hisz a valóságot eltakarta még
ezer fényes, álomszerű kép:
…az is elég, hogy velem alszol el,
s ahova lépek, te is ott leszel
és sosem engedsz el.
Csak képzelem,
hisz sosem volt,
és sosem vár
közös út és cél .
Ez a vágy csak bennem él.
Búcsúzz el!
Hogy ne is mondhasd még egyszer.
Ne nézz hátra, menned kell,
ha volt is híd, égesd fel!
Búcsúzz el!
hogy meg ne ígérd még egyszer!
Ne nézz hátra, menned kell,
ha volt is híd, égesd fel!
Az nem elég, hogy karjaidba zársz,
ha van egy hely, mit nálam nem találsz –
így nyitott szemmel jársz.
Hát ne súgd most,
mi sosem volt.
Hisz sosem vár
közös út és cél.
Ez mind csak bennem él!