A szobámba betört a fény,
A függöny itt-ott ellenáll.
Megtenném, de nincs erőm,
Lehunyni a szemem.
A villamos majd helyre ráz,
S tán felfrissít a szél.
Csak a fejem őrli önmagát.
Mondd azt, hogy ennyi volt,
Most majd azt teszem, amire eddig vágytam.
A napfény elrabolt, és ha megkapott, bezár magába.
Refr.:
Annyi édes szenvedély,
Annyi ínyenc őrület,
A holnap csak arról mesél,
Milyen az élet szabadon.
Egyszer úgyis véget ér,
Legyen szép, amíg lehet.
A holnap szívemből beszél,
Repít az élet szabadon.
A söröm habján kövér légy,
Valahogy úgy érzi most magát,
Ahogy én is voltam már,
Bele fullad a jóba.
Ma nincsen más, csak napsütés,
De hogyha véget ér a nyár,
Minden úgyanígy megy tovább.
Azt mondom ennyi volt,
Most majd azt teszem, amire eddig vágytam.
A napfény elrabolt, és ha megkapott, bezár magába.
Refr.
Repít az élet szabadon 2x
Refr.
Repít az élet szabadon...