Mozdulatlan állok némán,
mint halottakban a vér
Én nem hittem benne, ilyen az élet,
de önmagáért beszél
Annyi furcsa emlék, tán el sem hinnéd,
ha emlékeznél rá
Egyszer azt ígértük, hogy amíg élünk,
mi nem vívunk csatát
Te meg én, megéljük a nap viharát
Sohase változunk, te meg én
Akit megcsalt annyi barát
Most is itt vagyunk, te meg én
Megéljük a nap viharát
Egymást nem feletjük el