Hídon állok
Szerda Délután
Álmosak a lámpák, nekik aludni volna jó
Üresek a terek, kihunytak a lángok
Omladozó házak mellett, egyedül állok
Csukva tartom szemem, így nem látod a lelkemet
Életünk falára most vérrel festenek
Vörös ködben úszik némán egy sebesült város
Egy elcsukló hang engem szólít: Ébredned kell most!
Csak egy hídon állok a semmiben
Nagyon magányos vagyok és védtelen
Elsodor mindent a változás, nincs életünk: csak egy kiáltás!
Csak egy hídon állok a semmiben
Nagyon magányos vagyok és védtelen
Rémálom lehet ez semmi más: a suttogás örült kiáltás!
Miért fordult hát mégis, az egész világ ellenem
Tépett szélű cetlik, rajtuk vonzó rejtelem
Üzenet a tegnapoktól, üzenet a mának
Divatjamúlt párbajhősők, merészek és bátrak
Elsüllyednek halkan a léket kapott jéghegyek
Átgázolnak rajtam a menekülő emberek
Nevetnek és kigúnyolnak odafönn a szentek
Rohanok az ébredésbe ,de az álom nem enged!
album címe: Szerda Délután
megjelenés: 1996
hossz: 4:57
kiadó: HUNGAROTON (P) GONG
zeneszerző: Gyarmati Zoltán
szövegíró: Gyarmati Zoltán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4253