Arccal a földnek, ahogy éltem,
Élek a föld alatt,
Fekete kátránypapír-éjben,
Hol nem kel fel a Nap,
Mert ragyog örökké, földdel teli szívem helyén
Rögökké fényesedett ember-remény.
Arccal a földnek, arccal a földnek,
Arccal a földnek, ahogy éltem, élek!
Fejjel lefelé nőnek a füvek, lombozik a fa
És földben száll a földnek minden csillaga,
Kátránypapír-fekete éjben, hol nem ment le,
S nem kelt fel a Nap
Arccal a földnek, ahogy éltem, élek,
Élő (a föld alatt)
Arccal a földnek, arccal a földnek,
Arccal a földnek, ahogy éltem, élek!