Évek óta mindig közöttünk járt, talán te is ismered,
Rávéste az élet nagybetűkkel: mindenkinek nem lehet,
Évek óta mindig közöttünk járt, elhitte az álmokat,
Esténként a pultra támaszkodva, sírta el a gondokat.
Mi kéne még, hogy ne legyenek,
Mi kéne még, lehajtott fejek,
Mi kéne még, mi kéne még.
Mi kéne még, hogy szeress, ha hagyom,
Mi kéne még, egy Harley, de nagyon,
Mi kéne még, mi kéne még.
A földhözragadt ember lassabban jár, ez is csak egy állapot,
Ha pihenni tér a mohó világ, hazafelé tántorog,
Elvesztettem mindent, amim csak volt, munkát, lakást és nőt,
Elfordulnak sokan, mikor látnak, ismertek azelőtt.
Mi kéne még, hogy ne legyenek,
Mi kéne még, lehajtott fejek,
Mi kéne még, mi kéne még.
Mi kéne még, hogy szeress, ha hagyom,
Mi kéne még, egy Harley, de nagyon,
Mi kéne még, mi kéne még.