És mit fog tenni most és mi elől menekül,
Az a szomorú szőke lány, ott a sarokban egyedül.
A mosolya hervadt virág, már régóta nem kapható,
Hát nyomd a bluest és az ipart, addig míg eladható.
Én más világban élek, egyebet nem tehetek,
Csak nyomom a bluest és az ipart, s azt mondom, Isten veled.
A gyönyöröd határtalan, mint a pacsirta úgy dalolsz,
De szíved, mint viharos tenger, sötét és titokzatos.
Nem ismert érzések jönnek, nem számít szépség és vagyon,
És Hamupipőke is ott marad, a Damjanich úton.
Én más világban élek, egyebet nem tehetek,
Csak nyomom a bluest és az ipart, s azt mondom, Isten veled.
Üres és hosszú az út, nem tudom hová megyek,
Hozzád csak annyit szólok, elmegyek, Isten veled.
Üres és hosszú az út, gondokból kötök batyút,
Amíg a kerék forog, holnapig nem várhatok.
Én más világban élek, egyebet nem tehetek,
Csak nyomom a bluest és az ipart, s azt mondom, Isten veled.