Megfeszül az ember és megfeszül a húr,
Keselyűként várod, hogy ki marad alul.
Szállhatnál a széllel, de földhöz köt a vágy,
Elrepít a mámor, érzed a vér szagát.
Keresel egy hangot, akarod a dalt,
Akarod, hogy győzzön, ami téged hajt.
Érted született meg és várja a halált,
Áldozat a fülnek, egy újabb támadás.
Én vagyok az, engem vártál,
Én jöttem el, hogy engem szolgálj!
Én vagyok az, engem vársz rég,
Kövess engem, mint az árnyék!
Mert aljas lett az ember,
Aljas lett az állat,
Nálam aljasabbat
Sehol nem találhatsz!
Aljas lett az állat,
Aljas lett az ember,
Megvadult a csorda
Nincs ellene fegyver!