A város közepén,
mint fűben a bogár,
a harmadikon él
békésen egy pár.
Pirkadat előtt
csak a hajnali madár
éber dala szól.
De mennek. Fordul a zár.
Riasztók felharsannak,
felsírnak szirénák,
botot dugnak küllők közé,
kiszáradnak vénák,
de elsimul a por.
Hagyd rá, ilyen a kor!
Csak a másik öle véd ilyenkor.
Evés, mosogatás,
mosoly, simogatás,
nézik az adást,
aztán elalvás.
A zúgó csendben álmaik a valóságot átverik.
Kikapcsolt gépek, irodák nem is tudják,
hogy felrobbantak szétrepültek, mint az ébredő aknák,
és nincsen, aki ezt a rendetlenséget rendbe rakná,
de elsimul a por.
Hagyd rá, ilyen a kor!
Csak a másik öle véd ilyenkor.