Hol volt egyszer, hol nem volt
volt egyszer egy fiú és egy lány.
Együtt voltak két éven át
sok szerelmes, forró éjszakán.
Egy napon úgy érezte a lány
szíve alatt hordja magzatát.
Fáradt volt, de nem tudott aludni
átkozta magát s az éjszakát.
Felkel reggel, bement a gyárba
Így ment ez még sok-sok napon át.
Nem szólt semmit, ha mondták Milyen sápadt!
csak kiengedte néha ruháját.
Sokat sírt, de mindig arra gondolt
milyen volt az ő gyerekkora.
És nem mondta a fiúnak sem este
miért kell másnap elutaznia.
Hajnal volt, a pára még a földön
erdő mélyén sikoltott a lány.
A fák, a bokrok nézték csodálkozva
felriadt egy alvó kismadár.
Nem élhetsz, nem élhetsz kicsiny gyermek
Nem kívánom neked sorsomat.
Kérlek anyám, ne ölj meg engem
kérlek anyám, hagyj élni engem
Kérlek anyám, ne ölj meg engem
Kérlek anyám, hagyj élni engem
Hadd láthassak színeket és fényt
Hadd érezzek igazi szenvedélyt
Hadd nyíljon a szívemben virág
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám!
Ne szüljön a világ olyan anyát
Ki elveszejti saját magzatát
Ne szüljön a világ olyan anyát,
Ki elveszejti saját magzatát
Kérlek anyám, ne ölj meg engem
Kérlek anyám, hagyj élni engem
Kérlek anyám, ne ölj meg engem
Kérlek anyám, hagyj élni engem
Hadd láthassak színeket és fényt
Hadd érezzek igazi szenvedélyt
Hadd nyíljon a szívemben virág
Hadd tudhassam meg: Ki volt apám!