Azt mondod, hogy menjünk, én azt kérdem hova,
hiszen olyan jó, mint rég volt, nem lesz már soha.
Ne légy ostoba, barátom, hagyd a szkeptikus dumát!
Gyere menjünk korcsolyázni! Gyere ússzuk át a Dunát!
A cipődről letörölnéd a rátapadt sarat,
zokninak párt találnál, hogyha pár nélkül maradt,
sütnél kenyeret újat, már megetted a javát,
eddig a belét faltad, hát most majszold el a haját.
Az élet nem ennyi, nem ennyi!
Bármeddig el lehet menni.
Az élet nem ennyi, nem ennyi!
Bármit meg lehet tenni.
Vizeket áraszt a tavaszi szél.
Igaz lassan, de múlik a tél.
A legjobbkor nehogy kiszállj,
ha ojanod van, vadul riszálj!
Hozd el a barátod, jobb lesz meglátod, jobb lesz meglátod.
Hozd el a barátnőd, ő a megmentőd, ne felejtsd el őt!
Hozd el a barátod, jobb lesz meglátod, jobb lesz meglátod.
Hozd el a barátnőd, ő a megmentőd, ne felejtsd el őt!
Vizetket áraszt a tavaszi szél.
(A levegő elfogy, szűkül a tér...)
Igaz lassan, de múlik a tél.
(Az idő az arcunkra ráncot metél...)
A legjobbkor nehogy kiszállj!
(Kinyílik a szem, aztán meg a száj...)
Ha ojanod van, vadul riszálj!
(De necsak azért, mert riszálni muszáj...)
A legjobbkor nehogy kiszállj!
(A levegő elfogy, szűkül a tér...)
A legjobbkor nehogy kiszállj!
(Az idő az arcunkra ráncot metél...)
A legjobbkor nehogy kiszállj,
(Kinyílik a szem, aztán meg a száj...)
ha ojanod van, vadul riszálj!
(De necsak azért, mert riszálni muszáj, de necsak azért, mert riszálni muszáj...)