Mikor egy este, otthon egyedül találod
Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz.
Mondd, gondolsz e rám?

Mikor a napok léggömbjéből, az idő elszivárog,
És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd, gondolsz e rám?

Megteszel mindent, úgy csinálsz mintha élnél,
Órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád,
Mondd, gondolsz e rám?

Mit elvettél magadtól, nem kapod ajándékba vissza,
Imád az égbe, hallgatásod földre száll.
Mondd, gondolsz e rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei világok,
Magadata tükörben oly öregnek látod,
Mondd, gondolsz e rám?

Tested áru ként a holnapnak kínálod,
és napról napra árulod el titkaid másnak.
Mondd, gondolsz e rám?

Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,
Mondd, gondolsz e rám?

Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbelsőbb titkaid nem értik új barátod,
Mondd, gondolsz e rám?

Egyszer majd tudod szép lesz újra minden,
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben.
Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
s a madarak messzi délről, lassan haza térnek.

S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el.
Fáradt éjszakában, tudod álmatlan a csend.
De hajnalban a derengés, új reményt üzen,
éhes madár, a reggel, az emlék megpihen.
Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el.