Emlékszem mikor kicsike voltam
Sokszor néztem egyedül a szépeket
Hátamat a fûnek dobva
Bámultam, bámultam a fényeket
Emlékszem, ahogy a csillagok
Fényétõl elszaladt a félelem
S ültem továbbra,
Ott várva, várva a csodára
Emlékszem, ahogy felnõttem
És lassacskán eltûntek a csillagok
Eljött a homály
És elmúltak a szép pillanatok
Emlékszem mikor
Emlékszem, hogy milyen volt régen
Békében élve, nem lecsúszni a sötétségbe
Már úgy fáj, hogy eltûntek a fények
Két kezem közt szétbomlottak
Azok a gyönyörû képek
Én vártam rá, de sohasem egyedül éppen
Velem voltak és kitartottak
Azok a gyönyörû fények és a képek