Nekem szólj, hogyha bánt valami téged,
nekem szólj, engem még te megtalálsz.
Nekem szólj, mikor már te is úgy érzed,
vígaszt csak bennem látsz, csak tőlem vársz.
Gyere el, mikor már seholse várnak,
gyere el, mikor már senkise hív.
Gyere el és én majd örömmel várlak,
s együtt lesz újra két magányos szív.
Ha tán untat a szó, akkor csak szóljál,
a nyugtató csend is társat kíván.
És én megértelek, s majd hallgatok némán,
az a csend visszahoz örökre téged talán.
Nekem szólj, hogyha bánt valami téged,
nekem szólj, engem még te megtalálsz.
Csak egy szó, s ha kell, elmegyek érted,
majd ha írsz, majd ha hívsz, ha újra vársz.
Nekem szólj, hogyha bánt valami téged,...
...csak egy szót, annyit mondj, hogy újra vársz.