Drágám, néha téved az ember,
mit bevallani nem mer,
pedig annyira fáj.
Szívünk teli van szerelemmel,
sírunk könnytelen szemmel,
mikor válni muszáj.
Fáj, ha az álmunk csendben véget ért.
Fáj, sose fogjuk sejteni miért.
Drágám, néha téved az ember,
mit bevallani nem mer,
pedig annyira fáj.
Úgy szeretnék hinni Magának,
hinni minden szavát.
Szeretnék Magáért élni.
Miért kacag, ha sírni lát?
Megcsaltak a napsugaras álmok,
megcsaltak a csókos éjszakák.
Úgy szeretnék hinni Magának,
hinni egy életen át.
Drágám, néha téved az ember,...
...pedig annyira fáj.