Te idézted elő nagyban
Valami zsibbad itt bent az agyban
Mint magzatot, hordom a kórokozót magamban
Tőled kaptam, bent van a vérben
Totálkáros a pulzus az érben
Csodás káosz, de ronggyá feslek
Álmaimban vörösre festlek
Téged, csak téged akarlak
Ha kéred, kék ködbe takarlak
Ki kéne mászni a sárból
Ebből a ragadós ingoványból
Egy visszaesőnek méz ízű a mámor
Rám telepszik, beborít csendben
Menekülnék, de a test bilincsben
Szárnyammal megérintlek újra
S elszállok a felhőkön túlra