Ettől undorodom, ez az undormodor
Ha hozzám beszélsz a szívemben leáll a motor
Inkább kotorj egy lyukat magad alá
Mélyen áss le, mert a golyóm ott is betalál
Habár, tudom az eszköz kicsit barbár
A tekinteted egyre szűkül, egyre bambább
Kicsordul a könnyed, mintha te vágnád a hagymát
A szar szöveggel kérlek mára hagyjál
Mindig azon rágódom milyen rágalom érhet még
Nem tiszta a fogalom, amit te úgy hívsz, hogy életkép
Beledben az Isten ilyen csapást már régen mért
Kavarod alám a szart, még mindig megkérdem mért?
Hidd el én nem kérek engedélyt, majd megérzed
Milyen lesz a bosszúmnak a szaga
Majd milyen lesz a bosszúmnak a szaga
Majd akkor mondhatod, hogy mi van madafaka?

Egy vonat, életuntakat vontat
Rajta a helyed, enyém az utolsó mondat
Az égen repülök, tágra tárt szárnyakon
Te a földön maradsz, rád vár a szánalom

Egy vonat, életuntakat vontat
Rajta a helyed, enyém az utolsó mondat
Az égen repülök, tágra tárt szárnyakon
Te a földön maradsz, rád vár a szánalom

Részemről az ilyenektől már nem érhet bántalom
A magadfajtát már csak szónélkül szánhatom
Számolom a perceket gúnyosan vissza
Azzal a tollal írom a sorokat, amit a véred beitta
Neked ez így tiszta, ez így korrekt felállás
Látom etikettből rádférne a korrepetálás
Még én kérjek elnézést? Még én legyek hálás?
Hát kössz! Ebből nem eszel! Fárasszál már mást!
Kell még pár társ, keress még magadnak pár cinkost
Egyedül nem mersz elém állni...Nah ki a cink most?
Nos, a jelek arra utalnak
Hogy a rossz mindig elnyeri a végén a neki járó jutalmat
Tudhatnád, hogyha feleselek nem felesleges
Mire hozzám érsz, a brigádodnak a fele se lesz
Kicsit nyomaszthat, de nem múlik csak késett
Az élet majd választ ad, hogy mik közül választhatsz
A fiola, a gyógyszer vagy a késem
Az élet majd választ ad, hogy mik közül választhatsz
A fiola, a gyógyszer vagy a késem

Egy vonat, életuntakat vontat
Rajta a helyed, enyém az utolsó mondat
Az égen repülök, tágra tárt szárnyakon
Te a földön maradsz, rád vár a szánalom

Egy vonat, életuntakat vontat
Rajta a helyed, enyém az utolsó mondat
Az égen repülök, tágra tárt szárnyakon
Te a földön maradsz, rád vár a szánalom