Szűk kis utcák homályában titokban,
Kéz a kézben sétálunk a tilosban,
Hűvös szél ajkamról lopja csókodat,
Szerelmünkre minden csillag bólogat.
Szoríts még, az érzés tartson örökké,
Csókod édes méreg, bűnös ördögé,
Hazatérve mást ölel a két karod,
Azt ígérted, holnap talán elhagyod.
Szerelmed a nap fényében véget ér,
Éjszakánként új életre kél!
BÚCSÚT INT EGY ÚJABB ÉJJEL,
UTOLSÓ CSÓKOD ÉG,
VÉGET ÉR, S ÉN FÉLVE KÉRDEM:
LÁTHATLAK-E ÚJRA MÉG?
BÚCSÚT INT EGY ÚJABB ÉJJEL,
UTOLSÓ CSÓKOD ÉG,
NÉLKÜLED NEM KELL AZ ÉLET,
NE HAGYJ EL, CSAK SZERESS MÉG!
Süvít a szél, fagyos már az éjszaka,
Egyre többször nélküled megyek haza,
Ébren látom, mikor a nap égbe száll,
Szívembe az öröm is csak lopva jár.
Igaz volt-e csókod, én már nem tudom,
Édes ez a méreg, mégis vállalom,
Ott várlak a szűk kis utcák rejtekén,
Titkodat egy életen át őrzöm én.
Szerelmed a nap fényében véget ér,
Éjszakánként új életre kél!
REFR.