Ki ragyogni látod élted csillagát,
Halljad a természet hathatós szavát:
A gyenge és erős,
Félékeny és a hős
Meghal egyaránt.
Légy gazdag vagy koldus, szolga vagy király,
Ifjú vagy elaggott, izmos vagy szikár,
Egy csapással elejt,
És rideg sírba rejt
A kemény halál.
Mint az őszi szellő fák zöld levelit
Elhordja, úgy járnak szinte ékeid.
A tilost ne keresd
Hát s tovább ne szeresd,
Mert az elmerít.
Nézd a föld virágát, mily hamar virít:
Alig vetted észre szende ékeit;
Fonnyadni siet már,
Szívből sajnáljad bár,
Hogy vigyázz, tanít.
Ne ígérj magadnak hosszú életet,
A halál veled jár, s észre sem veszed
Hogy élted fonalát
Elmetszi, nem lesz gát
Semmi érdemed.
Hát Istentől rendelt célodhoz siess:
Örömet mulandó jókban ne keress;
Hogy ha int az óra,
A bírói szóra
Bátran ott lehess.