PIM70: A tárgyak társasága – írók gyűjteményei a Petőfi Irodalmi Múzeumban Jókai Mór sétapálcáitól Lázár Ervin nyakkendőgyűjteményéig
tovább
Engedj el
Völgyessy Szomor Fanni
Jöjj reggel könnyű álom
Hajnal óta színed látom
Minden éjjel jöttöd várom
Illatod szívembe zárom
Elnézem utcák csendjét
Összezsúfolt házak rendjét
Egész életem mögöttem
Hosszú minden perc
Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól
E várost végigjártam
Emlékeim visszavártam
Közben sírtam, szitkozódtam
Fájó múlttal szomorkodtam
A házak engem néznek
Társat keresnek e kéznek
Emlékeznek: ketten voltunk
Réges-rég
Ha sétám véget érne
Langyos padra ülnék végre
A napot nézném hívogatva
Közel jönne, simogatna
A fényben szemem zárnám
Elvakítana a látvány
Eltaszítanám az éjnek
Emlékét
Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól
Ott ülve végignézném
Minden éjnek minden percét
Könnyű lenne mosolyognom
Minden átkos embergondon
Mindenkit feloldoznék
Minden titkot nyitva látnék
Az első percet megtalálnám
Az út végén
Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, s nincsen vége még
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtaná kezét...
Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, miért nincs vége még?
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtja már kezét
Felém az ég.
Hajnal óta színed látom
Minden éjjel jöttöd várom
Illatod szívembe zárom
Elnézem utcák csendjét
Összezsúfolt házak rendjét
Egész életem mögöttem
Hosszú minden perc
Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól
E várost végigjártam
Emlékeim visszavártam
Közben sírtam, szitkozódtam
Fájó múlttal szomorkodtam
A házak engem néznek
Társat keresnek e kéznek
Emlékeznek: ketten voltunk
Réges-rég
Ha sétám véget érne
Langyos padra ülnék végre
A napot nézném hívogatva
Közel jönne, simogatna
A fényben szemem zárnám
Elvakítana a látvány
Eltaszítanám az éjnek
Emlékét
Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól
Ott ülve végignézném
Minden éjnek minden percét
Könnyű lenne mosolyognom
Minden átkos embergondon
Mindenkit feloldoznék
Minden titkot nyitva látnék
Az első percet megtalálnám
Az út végén
Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, s nincsen vége még
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtaná kezét...
Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, miért nincs vége még?
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtja már kezét
Felém az ég.
előadó:
Völgyessy Szomor Fanni
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Dorogi Károly
Kosztyu Zsolt
Remenyik Tamás
Völgyessy Szomor Fanni
szövegíró: Dániel Zsolt
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3445
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Dorogi Károly
Kosztyu Zsolt
Remenyik Tamás
Völgyessy Szomor Fanni
szövegíró: Dániel Zsolt
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 3445
kapcsolódó videók
keressük!
