Jöjj reggel könnyű álom
Hajnal óta színed látom
Minden éjjel jöttöd várom
Illatod szívembe zárom

Elnézem utcák csendjét
Összezsúfolt házak rendjét
Egész életem mögöttem
Hosszú minden perc

Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól

E várost végigjártam
Emlékeim visszavártam
Közben sírtam, szitkozódtam
Fájó múlttal szomorkodtam

A házak engem néznek
Társat keresnek e kéznek
Emlékeznek: ketten voltunk
Réges-rég

Ha sétám véget érne
Langyos padra ülnék végre
A napot nézném hívogatva
Közel jönne, simogatna

A fényben szemem zárnám
Elvakítana a látvány
Eltaszítanám az éjnek
Emlékét

Egyedül sír minden órám
Engedj el
El innen, el hozzád
Engedj fel
Fel a hosszú pillanatba
Tépjél el
A gyötrő fájdalomtól

Ott ülve végignézném
Minden éjnek minden percét
Könnyű lenne mosolyognom
Minden átkos embergondon

Mindenkit feloldoznék
Minden titkot nyitva látnék
Az első percet megtalálnám
Az út végén

Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, s nincsen vége még
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtaná kezét...

Soha nem elég a sok-sok hosszú év,
Mégis sajgó-lassan telnek, miért nincs vége még?
Soha nem elég a csillogó remény,
Hogy egyszer minden összecsendül, s nyújtja már kezét
Felém az ég.