Felnőtt leszek és nincs helyem,
marad az utca és a tér.
Nem találom meg azt, ki szeret,
ki mindennél többet ér.
A lépcsőházban jövünk össze,
itt találnak társaim.
Hol van az otthon, ahol értik,
és megértik vágyaim?
Sokkal inkább hiszem:
az ember elveszett, árva,
az ész azt sugallja,
útját ne egyedül járja.
Egy sarki kocsma a törzshelyem,
körülvesz lárma és füst.
Senki nem hazudik szépet nekem,
és nincs, ki ellenem küzd.
Sokkal inkább hiszem:
az ember elveszett, árva,
az ész azt sugallja,
útját ne egyedül járja.