Csak egy áldozat
Siska Finuccsi
Landi
Születésem óta halálra vagyok ítélve,
jobb nem lesz mer' minden nap tönkre tesz a stressz.
Felejtem a tegnapot, hogy a mát megússzam élve,
de az idő a holnapomból egy darabot elvesz.
Egyébként, minden rendben ha mondom, nincsen gondom,
azzal, hogy a világhoz kell alkalmazkodnom.
Nézem a furcsa arcokat, ahogy nézik a furcsa arcomat,
én egyedül vívom meg a harcomat.
A trófeát viszem eléd, neked adom a győzelmem felét,
remélem elég, nekem nem imponál a jólét.
Túl előre haladtam, az árnyékom is nehezen követ,
ma egy jó barát, holnap lepisálja sírköved.
De ki az első, ki a tökéletes, milyet keresel,
én kezet nyújtottam annak aki arcon köpött.
Lehet durván átvertek, hazudtak egy keveset,
én mosolyogtam és nem tudták mi rejlik a mosoly mögött.
Maradok egyedül belül, kívül egy társas lény,
a tisztesség történelem, nem alap követelmény.
Nem kellenek új barátok, ha már a régi is átok,
lelkiismeretet nem ápol, ne gyere többet elém.
Úgy hiszik ismernek...ismernek??
maradj távol tőlem, hiszen te hazudsz magadnak.
A túlvilágban nincs hely számodra,
így a holtak felkelnek, hogy örökre elhallgattassanak.
hééj. Szép a mai nap egy nyugodt mer,
nem a pokol vár rád hanem az éden kert.
Tudom, hogy téged ez soha se érdekelt,
te vagy az aki az ördöggel énekelt.
Jöhet a kivégzés, talán a végzet egy újabb kezdetet hoz,
ne habozz mindegyik potenciális áldozat.
Ma mindent elhalasztottam, múltkor úgy kiosztottam,
hogy a könnyekbe fullasztottam,
De nem változtam.
refrént kihagytam...
Siska
Nekem azt mondták mikor kicsi voltam, ne menjek a rossz után,
de nézd meg mivé lett a világ és mivé váltam én csupán.
Az ösztön hajt barátom, pusztán egy cél ami éltet,
hogy önként essek bűnbe, mitől a jó anyám féltett.
Nem volt ki védett, őt szerettem még is elhagyott,
egy nyári délutánon történt, hogy a szívem megfagyott.
Tizennégy évesen a húgom kezét fogva,
néztük végig, hogy döntik szüleink életünk romokba.
De ebből elég.
Úgy döntöttem, hogy a saját utam járom,
belefáradtam, hogy mindenhol csak a bánatot látom.
Kéne egy szebb világ nekem, hol nem lóg bilibe a kezem,
és csak azt teszem, mit a szívem diktál, a józan eszem.
Iszom, közbe kiszárad a szám de tovább kell menni,
a végén úgy is az lesz megint lefognak verni.
Átírják a szabályokat, hogy mindent elragadjon a kárhozat,
Így nem maradok én sem más, csak egy áldozat.
Születésem óta halálra vagyok ítélve,
jobb nem lesz mer' minden nap tönkre tesz a stressz.
Felejtem a tegnapot, hogy a mát megússzam élve,
de az idő a holnapomból egy darabot elvesz.
Egyébként, minden rendben ha mondom, nincsen gondom,
azzal, hogy a világhoz kell alkalmazkodnom.
Nézem a furcsa arcokat, ahogy nézik a furcsa arcomat,
én egyedül vívom meg a harcomat.
A trófeát viszem eléd, neked adom a győzelmem felét,
remélem elég, nekem nem imponál a jólét.
Túl előre haladtam, az árnyékom is nehezen követ,
ma egy jó barát, holnap lepisálja sírköved.
De ki az első, ki a tökéletes, milyet keresel,
én kezet nyújtottam annak aki arcon köpött.
Lehet durván átvertek, hazudtak egy keveset,
én mosolyogtam és nem tudták mi rejlik a mosoly mögött.
Maradok egyedül belül, kívül egy társas lény,
a tisztesség történelem, nem alap követelmény.
Nem kellenek új barátok, ha már a régi is átok,
lelkiismeretet nem ápol, ne gyere többet elém.
Úgy hiszik ismernek...ismernek??
maradj távol tőlem, hiszen te hazudsz magadnak.
A túlvilágban nincs hely számodra,
így a holtak felkelnek, hogy örökre elhallgattassanak.
hééj. Szép a mai nap egy nyugodt mer,
nem a pokol vár rád hanem az éden kert.
Tudom, hogy téged ez soha se érdekelt,
te vagy az aki az ördöggel énekelt.
Jöhet a kivégzés, talán a végzet egy újabb kezdetet hoz,
ne habozz mindegyik potenciális áldozat.
Ma mindent elhalasztottam, múltkor úgy kiosztottam,
hogy a könnyekbe fullasztottam,
De nem változtam.
refrént kihagytam...
Siska
Nekem azt mondták mikor kicsi voltam, ne menjek a rossz után,
de nézd meg mivé lett a világ és mivé váltam én csupán.
Az ösztön hajt barátom, pusztán egy cél ami éltet,
hogy önként essek bűnbe, mitől a jó anyám féltett.
Nem volt ki védett, őt szerettem még is elhagyott,
egy nyári délutánon történt, hogy a szívem megfagyott.
Tizennégy évesen a húgom kezét fogva,
néztük végig, hogy döntik szüleink életünk romokba.
De ebből elég.
Úgy döntöttem, hogy a saját utam járom,
belefáradtam, hogy mindenhol csak a bánatot látom.
Kéne egy szebb világ nekem, hol nem lóg bilibe a kezem,
és csak azt teszem, mit a szívem diktál, a józan eszem.
Iszom, közbe kiszárad a szám de tovább kell menni,
a végén úgy is az lesz megint lefognak verni.
Átírják a szabályokat, hogy mindent elragadjon a kárhozat,
Így nem maradok én sem más, csak egy áldozat.
kapcsolódó videók
