Nélküled
Katona Klári
Gyere! Súlyos csend hullik rám - s befed.
Gyere! Leplét leoldanám, mert eltemet.
Téged szólít s összeér veled,
ébren vár a képzelet.
Már feloldódni nem tudok, nélküled.
Gyere! Milyen gond süllyeszt el? Hagyd el!
Gyere! Milyen szárny emel? Dobd el!
Milyen ábránd, ami távol tart?
Hagyd az álmokat!
Milyen tévedés téríthet el?
Felejtsd el!
Gyere! Arcom arcodhoz ér.
Gyere! Kezem simul, elér.
Ne csak mozdulatom érezd meg,
hozzám lélekben is érkezz meg.
Te még nem hiszed;
a többi szépen, csöndben, régen elveszett.
Gyere! Együtt merüljünk el, úgy ölelj!
Gyere! Együtt repüljünk el, úgy emelj!
Nézd, igaz csak ez maradt; ahogy vártalak,
s ahogy megérkezel.
A többi füst és köd - csak eddig hittem el.
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül.
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
bölcső vagyok, mely nem ringat,
holnap vagyok, mely nem virrad
nélküled..!
Mint hópehely, mely kézre száll,
a hűvös ész úgy olvad már;
a félelem, ha ránk tapadt,
már eltűnik, már elmarad,
s a béke, lásd, hogy úgy szeret,
most itt lebeg a perc felett,
s az angyal mégis erre jár.
Gyere! Arcod ne fordítsd el sosem!
Gyere! Titkod táruljon fel nekem!
Szép istenekkel álmodtál,
hamis fénynek áldoztál.
Én éjszakákba bujdosnék,
és hozzád menekülve lennék menedék...
Gyere! Okos érvek elől, hozzám.
Gyere! Halvány képek elől, hozzám.
A holnap jön és többet kér,
felejtsd el, úgyis elér!
Én nem hiszem, ami fontos, rajtunk áll.
Mennyit adtál már, és vissza eddig mennyit kaptál?
Gyere! Hitek enyésznek el, ne értsd!
Gyere! Álmok lobbanak el, ne féltsd!
Hidd el, itt most ez jut rád
és ez jut rám, a mást ne várd;
Nem lesz szebb és nem lesz más,
hát jobban őrízd azt, mit velem egyszer megtalász!
Az éjszakán, mint síron át - úgy emelj!
A hídon együtt érjünk át - úgy ölelj!
Ha tőlem távol néha félsz - rám találj!
Egy érzést, melyhez visszatérsz - tőlem várj!
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül,
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
titok vagyok, mely nem tárul,
s ölelés, mely nem zárul
nélküled.
Gyere! Leplét leoldanám, mert eltemet.
Téged szólít s összeér veled,
ébren vár a képzelet.
Már feloldódni nem tudok, nélküled.
Gyere! Milyen gond süllyeszt el? Hagyd el!
Gyere! Milyen szárny emel? Dobd el!
Milyen ábránd, ami távol tart?
Hagyd az álmokat!
Milyen tévedés téríthet el?
Felejtsd el!
Gyere! Arcom arcodhoz ér.
Gyere! Kezem simul, elér.
Ne csak mozdulatom érezd meg,
hozzám lélekben is érkezz meg.
Te még nem hiszed;
a többi szépen, csöndben, régen elveszett.
Gyere! Együtt merüljünk el, úgy ölelj!
Gyere! Együtt repüljünk el, úgy emelj!
Nézd, igaz csak ez maradt; ahogy vártalak,
s ahogy megérkezel.
A többi füst és köd - csak eddig hittem el.
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül.
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
bölcső vagyok, mely nem ringat,
holnap vagyok, mely nem virrad
nélküled..!
Mint hópehely, mely kézre száll,
a hűvös ész úgy olvad már;
a félelem, ha ránk tapadt,
már eltűnik, már elmarad,
s a béke, lásd, hogy úgy szeret,
most itt lebeg a perc felett,
s az angyal mégis erre jár.
Gyere! Arcod ne fordítsd el sosem!
Gyere! Titkod táruljon fel nekem!
Szép istenekkel álmodtál,
hamis fénynek áldoztál.
Én éjszakákba bujdosnék,
és hozzád menekülve lennék menedék...
Gyere! Okos érvek elől, hozzám.
Gyere! Halvány képek elől, hozzám.
A holnap jön és többet kér,
felejtsd el, úgyis elér!
Én nem hiszem, ami fontos, rajtunk áll.
Mennyit adtál már, és vissza eddig mennyit kaptál?
Gyere! Hitek enyésznek el, ne értsd!
Gyere! Álmok lobbanak el, ne féltsd!
Hidd el, itt most ez jut rád
és ez jut rám, a mást ne várd;
Nem lesz szebb és nem lesz más,
hát jobban őrízd azt, mit velem egyszer megtalász!
Az éjszakán, mint síron át - úgy emelj!
A hídon együtt érjünk át - úgy ölelj!
Ha tőlem távol néha félsz - rám találj!
Egy érzést, melyhez visszatérsz - tőlem várj!
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül,
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
titok vagyok, mely nem tárul,
s ölelés, mely nem zárul
nélküled.
előadó:
Katona Klári
album címe: Éjszakai üzenet
megjelenés: keressük!
hossz: 11:50
kiadó: Hungaroton - Pepita
zeneszerző: Presser Gábor
szövegíró: Sztevanovity Dusán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8478
album címe: Éjszakai üzenet
megjelenés: keressük!
hossz: 11:50
kiadó: Hungaroton - Pepita
zeneszerző: Presser Gábor
szövegíró: Sztevanovity Dusán
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8478
kapcsolódó videók
