Alig vagyok veled és másra áll a szám:
de jó, hogy Ãgy vagyok!
Még nem beszélhetek, úgy ahogy szeretnék, nem tudok. Micsoda kor!
Micsoda lábak alatt vagyunk, hogy álmodunk:
látod, Ãgy is lehet. Látod, ilyen idÅ‘ben is, ilyen idÅ‘sen is!
Ebből a napból is eltelt az a 23 év, amit másra
szántam, és téged is, ha komolyan venném, ha-ha
halálra szánva vagyok veled! Beszéljünk csak róla,
azt akarom, hogy az ágyamon valami komoly dolog legyen,
mielőtt elmész, vagy elszállsz velem, vagy ellenem!
Micsoda áron!
Valami álom az alföld közepén, a határon -
magamat hagyjam el, vagy valaki mást!
Minket a római légiók is elkerültek,
civilizált kÃnaiak segÃthetnek talán,
- én elutazom - még 15 év, valahogy-valahogy
ki lehet bÃrni még ezt az éjszakát,
főleg, ha engem is megtalálsz, mielőtt
elmész, vagy elszállsz velem, vagy ellenem!
Micsoda áron...
Ne kérdezd hogy én mit tennék ugyanazt tenném ha nem lennél. Maradok inkább Ãgy ahogy látod megfogom a kezed mikor elrántod. Mért ilyen mért olyan nehéz elhinni amit beszélek, a szájak összeérnek és fájnak és fájnak. Uram Isten mibe keveredtél velünk, már megint nem vigyáztál ránk a ruhánk szakad le rólunk és nem a szégyenünk. meg rász a vágy magyaráz az élet a maradandó ság városában a maradék omból élek ha élek.