Még iskolába járok, kék köpeny a ruhám,
És mint a mai lányok, nem festem a szám.
Az utcán mégis néznek, száz szempár mered rám,
Bevallom én bizony szégyellem, akár egy kis diák.
Az arcom elpirul, majd kigyúl, ez már egy más világ.
Még iskolába járok, de tanulás után,
A kapuban a srácok már várnak rám.
A dunaparti lépcsők az igazi tanyánk,
Titokban ott bújunk, simulunk, óra szám
hallgatunk, s álmodunk, mint minden pesti lány.
Ó,ó,ó,ó.
Ó,ó,ó,ó,ó,ó.