Ez az én naplóm rólad, ha úgy tetszik a blogom
Még mindig itthon ülök, és a fényképed fogom
Azt kívánom, bárcsak a kezedet foghatnám
Hogy mennyire szeretlek, újra a szemedbe mondanám
Utálom, hogy még mindig ennyire imádlak
Szerettem mindened, a mosolyod, a kezedet,
A szádat, a csókodat, az összes hibádat
A hangodat, a lelkedet, az illatod, a szemedet
Szeretlek és mindig is szeretni foglak
Sosem számított, hogy mások mit mondtak
Elsőből lettem az utolsó egyik napról a másikra
Te meg rögtön rohantál MP karjából egy másikba
A kis herceg nem szent, de mindig őszinte
Inkább csak egy kisgyerek, mert ő elhitte
Hogy létezik az igaz szerelem
Azt hittem a kezem a kezedbe vakon tehetem
De rá kellett ébredjek, hogy ez nem így van
Elhagytál, pedig benned megbíztam
Már régen volt olyan éjszaka, hogy nem sírtam
A könnyek folytak a lapra én úgy írtam
A szemedben a tükörképem mindig nevetett
A szívem el téged sosem feledett
Mert az emléked örökre bennem él
A szívem visszahúz, de a lábam menne rég…

Én minden percre, minden pillanatra emlékszem
Néha úgy érzem, hogy összetörnek az emlékek
Soha nem adom fel, én nem félek
Mert sosem halnak meg a remények
A könnycseppek a földön, mind az enyémek
Te boldog, vagy amíg én elvérzek
Régen azt hittem, hogy ha akarom, bármit elérek
De rájöttem, ha a tűzzel játszok akkor én is megégek
Ez nem freestyle, ezt könnyekkel a párnámra írtam
Mert a hiányod miatt tovább már nem bírtam
Lehet másnak nem, de nekem tökéletes vagy
Úgy érzem, hogy a hiányod a szívemben örök sebet hagy…