A két karod
Sárosi Katalin
A két karod, ha átkarol,
már érzem én, hogy senki más nem kell.
Első csókodat, azt a biztatót
nem felejthetem sohasem.
A két szemed, ha rám ragyog,
én jól tudom, hogy másra így nem néz.
Legszebb álmomat valóra válthatod,
s minden bánatom ködbe vész.
A dal, a szó, a tűz, a vágy
szívembe suhan felém,
egész életem csak a tiéd.
Sok száz virág, mely szép neked,
a lábad elé én mind leteszem.
A két karod, ha átölel,
és hű szíved szerelmet üzen felém.
Mosolygó két szemed,
ha mindig rám nevet,
én csak tiéd leszek, te csak enyém,
te csak enyém, te csak enyém,
te csak enyém.
már érzem én, hogy senki más nem kell.
Első csókodat, azt a biztatót
nem felejthetem sohasem.
A két szemed, ha rám ragyog,
én jól tudom, hogy másra így nem néz.
Legszebb álmomat valóra válthatod,
s minden bánatom ködbe vész.
A dal, a szó, a tűz, a vágy
szívembe suhan felém,
egész életem csak a tiéd.
Sok száz virág, mely szép neked,
a lábad elé én mind leteszem.
A két karod, ha átölel,
és hű szíved szerelmet üzen felém.
Mosolygó két szemed,
ha mindig rám nevet,
én csak tiéd leszek, te csak enyém,
te csak enyém, te csak enyém,
te csak enyém.
kapcsolódó videók
