Legyen ő a férfiideálom. Arthur. Voiture.
Overture.
Arthur, Artgur
a vonat nézd, bent áll
ez a vonat visz
egyenest Belgiumba
Persze ez csak képletes. A Vizi nem Belgiumba akart utazni, ez csak képletes, oda csak Arthur Rimbaud utazott annak idején. A Vizinél ez csak képletes, ez világos ugye, tiszta. Jó, tehát Vizi így énekelt magában, hogy:
Arthur, Arthur,
a vonat, nézd, bent áll
ez a vonat visz egyenest Belgiumba
Arthur, Arthur,
tűrd fel a gallért,
mondd csak, hogy ízlett ez az évad a pokolban?
Arthur, Arthur,
a két ököl a zsebben,
a két ököl a zsebben már ronggyá rohadt,
Arthur, na, Arthur,
a köpeny a vállon,
a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt,
utazol Arthur,
letelt az évad.
És Vizi máris a Baross téri aluljáróban rohant, kerülgette az embereket, majd a peronokhoz vezető lépcsőn ugrándozva észrevett valakit. Egy elragadtatott arcú fiatalember jött lefelé, nézte Vizit, és az útjába állt, a tekintetét belefúrta Vizi szemébe, mindkét kezét Vizi vállára tette, és szeretettel mondta, hogy: -Ó, fiatalember, maga rokonszenves nekem, be ne tegye a lábát erre a pályaudvarra most, itt mindenki megbolondult valahogy. Nem hallgatta a híreket? Nem észlelt semmit a városban amúgy? -Mi van itt?- Szerintem front van, front vagy mi, frontátvonulás. Ilyet, ilyet még nem láttam, pedig mindennap kijövök erre a pályaudvarra, fiatal barátom. Megmondjam miért? Csak előbb egy kérdést! Csönd! Most én kérdezek. Hogy néz maga? Milyen különös tekintete van magának? Tervez valamit? Én szeretem ezeket, az ilyen szempárokat. Cselekedjen, itt az idő.