Tetteim kötözni jöhetne bármi felhő,
De miért maradjak fekve, hát kelek a falak mellől
Életem, de sokszor gyávaságba hajtott.
És kifordított szavak mögött rám nevettek csontos arcok.
Bámulom tüzes ujjaim, virágzik mind a tíz szál
És tudom, hogy végre én vagyok, én akit magaddal hívtál.
Élj a napban, hogy hűtsd az eget!
Élj a fagyban ford az eget!
Légy hát végre az, ami vagy
Rúgd le, a cipődre sár tapad.
Várhatod, helyetted nem old meg senki semmit.
Indulj útnak, és ha mást nem, de ennyit meg kell tenni.
Gyenge a láng, ha olcsón pusztul, és elalszik mikor kéne.
Kellene, hogy földet, világot vakítson éles fénye.
Élj a napban, hogy hűtsd az eget!
Élj a fagyban ford az eget!
Légy hát végre az, ami vagy
Rúgd le, a cipődre sár tapad.
Tetteim kötözni jöhetne bármi felhő,
De miért maradjak fekve, hát kelek a falak mellől
Életem, de sokszor gyávaságba hajtott.
És kifordított szavak mögött rám nevettek csontos arcok.
Bámulom tüzes ujjaim, virágzik mind a tíz szál
És tudom, hogy végre én vagyok, én akit magaddal hívtál.
Élj a napban, hogy hűtsd az eget!
Élj a fagyban ford az eget!
Légy hát végre az, ami vagy
Rúgd le, a cipődre sár tapad.