Az év mit most írunk haver az a kétezernyolc
Én akkor nyomom a gáz amikor te fékezel pont
Helyzetemen nem ront mert én csak firkálok
A füzetemben mindig csak rímeket írkálok
Csak úgy maguktól a fejemből kipattanak
És kiderül h lesznek e olyanok akik rákattanak
Szarok a rágalmakra mert már kiedzett a vársoom
Engem nem állít meg senki én átosonok a vámoson
Csak ismeretlenül úgy feltünik a semmiből
Mert azt súgja a vérem h haver most menni köll
Ha lehet akkor venni föl a belsőm ezt gondolja
Ha jó gádzsi vagy és adja akkor a zeném kigombolja
A nadrágod mert lesz mindenféle jó kis trackecske
De azt is vágjad h teljes szívből jön a repecske
Meekeg mint egy kecske megjött már a flessecske
Mert úgy megy ahogy akarom az író ecsetecske
Lényeg h nemrég volt mikor rendesbe elkezdtem
Én akkor is neki indulok ha tudom h elvesztem
De beszéljenek helyettem most inkább a zenéim
Ha igazoltatnak úgysem adom oda a személyim
Én nem fogok henyélni mert nem egnedné a szervezet
És úgy is nyomom tovább a programot hiába szervezed
Ajándékként adom én most neked ezt karácsonyra
És az önzetlen repem majd rácsap a harácsokra