JÁNOS
Én, János
Testvéretek a bajban és társatok
az üldöztetésben,
Elmondom néktek Mária történetét.
Ha lehunyom a szemem, csakis az ő arcát
látom,
Száján révült mosolygás
És összepréselt szemhéjai alól könnyek törnek
elő.
Ki az, ki ismeri e könnyeknek ízét?
Ki az, ki tudja, mit jelent e mosoly?
Ki az, ki tudja, mit jelent embert szülni erre
a világra?
Senki.
Mert nem az úr a legnagyobb misztérium,
Nem az ő igéje a legmélyebb titok:
Az anya szíve az, ami megismerhetetlen.
Elindulok hát ebben az ismeretlenben,
mert meg akarom tudni, ki volt Mária,
S hogy mért mondta Jézus, hogy ő az én
anyám.
És látom szegényt, ahogy üvölt rá a nép,
Mert Jézus az ő fia,
Nem ismertem még, bár tudtam nevét,
Úgy hívták: Mária.