Egy régi kép
csak a múlt – mit nézhetünk,
s az életünk,
miben lassan elvesztünk.
Az idő elszaladt.
S hitünk valahogy nem maradt.
Kell valami más,
mi jobb, mint ami volt,
s nem hűlt parázs.
Kell valami szép -
olyan, ami holnap itt lehet még.
Kell egy új, egy igazabb érzés
mit egy pár év nem lophat el.
Kell valami más,
nem lehet az éj
elmúlt varázs.
Nincs esély,
amiben bízhatunk.
Csak egy régi ház,
amit jobb, ha itt hagyunk.
Az idő elszaladt.
S erőnk valahogy nem maradt.
Kell valami más….
HOLNAP REGGEL
(Zene: Boros Attila/Szabó Ágnes)
Mindig eljön a holnap reggel
s mindegy, bárhol is ér.
Jobban látok tisztább szemmel,
ha végre felszáll az éj.
Suhanok végig a városokon,
lebegő árnyak a házfalakon,
s csak várom
hogy jön majd az álom.
Keresem néptelen útjaimon,
szabadon úszva sok gondolaton,
nem félek
hogy sosem érnek véget,
tudom, valahogy
mindig eljön a holnap reggel…
Már valaki éber és biztosan lát,
szemébe villan a hajnalon át
a fényem,
süvítve át az égen.
Bármilyen furcsa és hosszú az éj,
magányos csendje a szívemig ér,
csak várok,
nincs végtelen átok,
így tudom, hogy valahogy…
mindig eljön a holnap reggel…