Rengetegszer hibázik az ember, rossz döntést hozz, de ilyenek vagyunk
Mert az élet ezzel jár, és még vajon hány pofont kapunk
Úgy peregnek percek, mint ahogy a csótányok szaladnak
Undorító ugyanakkor, túl élnek mindent, még sem harapnak
Tudod hiába adsz pofont a haragnak, magad alatt, leszel
Pláne ha szóba jön, a drog, pia, magad ellen teszel
Én is bele estem ebbe a hibába, a hibákat magamba kerestem
Felnyitottam a szemem, és ráébredtem, ezt nem lehet
Hiába lettem szörny, nem szabad feladnom, harcolni kell
Szükségem van az életre, mert a barátaim értem élnek
És én már semmit se kérdek, miért velem történt ez a szemétség
Fel veszem a terhet, és amint lehet, le is teszem, ez nem vereség
Ez nem nyereség, ez a puszta élet, és az érzés, azaz életérzés
Mikor még bírod tüdővel, gyerünk ember ne kérdezzél és
Ne féljél, adom a praclim, ha valamit el kell baszni
Akkor azt el kell, mert hidd el a csótány is fel kell, le kell szarni
Nézz rám, golyóálló lettem, én viselem azt a rengeteg terhet
Pedig még autógrammot se kértek, még is egyszer lehet
Megbotlok, de fel kell állnom, mert nem ért véget a menet
Tudod kiüthetsz technikaival, pontozhatsz, na gyere
De én felrakom a két kezem, és mondom mi lesz, kezd
Tudod haragot érzek és ilyenkor örült leszek idebent
Egy rossz döntés és megváltoztatsz mindent,
Először valakit szeretsz, máskor meg mondod húzz el innen
Ellökőd azt akinek az életed köszönheted, akinek hazudtál
DE a legrosszabb magadnak is farsholtál, jó lenne ha végre már valamit tanulnál
REFRÉN
Egyszer tudod véget ér az élet
És ha rossz döntést hózol akkor véged
Egyetlen esélyed, az élet
Nyisd ki szemed, és ne várd a véget, a végzetet ja

Verze 2:
Hányszor volt olyas valakit bántasz, akit a szívedbe zársz
Tudod az élet nem száz, egyszer te is a magasból le szállsz
És ha majd sok szart megállsz, mint én, akkor hidd el harcolsz
De amíg magányodba a habiszti barátokkal, sörös üveget markolsz
Addig nem vagy más csak egy vesztes, mert nézed az életet
Gyönyörködsz, és Istenhez könyörögsz, uram segíts,
Mi a fasz van ember, szedd már össze magad,
Neved sincs, még is úgy viselkedsz mint egy király
Tudod nem csak nekem, de neked is lehet hibád
Nézd meg Dóra János oktat, aki csak gúnyt űz az életből
Akit féregnek tartanak, még is itt vagyok, és nem érdekből
Én is kérdeznék dolgokat az élettől, de ami megtörtént
Azt nem lehet megváltoztatni, ne feledd csak egy töltény
Ennyi van a tárba, nem mindegy mikor sütöd el
Nem működhet minden, nem véletlenül zár be annyi sütöde
Csődbe mennek, és te is csődöd mondasz, még is ez hogy van
Jön az első csalódás, az első hullámvölgy, már pedig ott van
Még is Poti hol van, valahol a mélybe ott van, nagyokat sóhajt
A tarkómon érzem a levegőt amit fújsz, hidd el szívem egyet óhajt
Végre vedd már észre az élet nem mese, még is egyszer volt egyszer nem
Tudod nekem is rengeteget kellet edzenem, de ehhez kellet szenvednem
Kimostam a szennyesem, nézd meg szívtam rendesen
Még is itt vagyok, mert döntésünkért mi magunk felelünk
Tök mindegy ki mit mond, te hozod meg a végsőt, hiába rettegünk
Hiába rappelünk, valamit nem lehet megváltoztatni
Hiába szeretnéd, csak a napokat fogod számolgatni
Egyszer rájössz, mit tettél, de későn mert már a földbe fekszel
És én fájó szívvel, de a síródra egy száll virágot teszek

REFRÉN:

Egyszer tudod véget ér az élet
És ha rossz döntést hózol akkor véged
Egyetlen esélyed, az élet
Nyisd ki szemed, és ne várd a véget, a végzetet ja

2X