Repülj fel az égbe,
hisz gyönyörű fenntről nézve,
érezni át a lágy, áradó suhanást.
Szórakozva nézel, szemedben tiszta fénnyel.
A létezés viharán légy nekem az a lány,
mert megtörik a remény, s lehet hogy csak a fény
nélküled az enyém.
Ez egy vér-vöröslő hajnal, és egy nehéz szívű angyal
óvatlanul tovaszáll.
Névtelen utazás, amit együtt vészelünk át.
Végtelen zuhanás, lassuló szívdobbanás,
rólad álmodik a remény, hisz semmitől sem félsz.



refr1:

A szó elmondható, álmod emlékéről áradó
ritmusbarát gyönyörű vallomás.

Ez a lány ahogy rám néz
legédesebb tortán a méz.

Ó, nehéz szívű angyal!
Soha ne múljon el a hajnal!




Repülj a felhők felett
még a Nap is rád nevet
S, a szél nem tudhatja még miből mennyi elég
Istenem milyen jó!
Ez a tündöklés víztükrön át ható valóság,
ahogy a lelkünk érzi át.




refr1:

A szó elmondható, álmod emlékéről áradó
ritmusbarát gyönyörű vallomás.

Ez a lány ahogy rám néz
legédesebb tortán a méz.

Ó, nehéz szívű angyal!
Soha ne múljon el a hajnal!



refr2:

A szó hallható, lelked mélyéről áradó
dallambarát gyönyörű vallomás.

Ez a lány ahogy rám néz
legédesebb tortán a méz.

Ó, nehéz szívű angyal!
Soha ne múljon el...




refr3:

A szó elmondható, álmod emlékéről áradó
ritmusbarát gyönyörű vallomás.

Ez a lány ahogy rám néz
legédesebb tortán a méz.

Ó, nehéz szívű angyal!
Soha ne múljon el a hajnal!


A szó hallható, lelked mélyéről áradó
dallambarát gyönyörű vallomás.

Ez a lány már engem néz
legédesebb tortán a méz.

Ó, nehéz szívű angyal!
Soha ne múljon el...







© SPRING
2003. április