Néhány lassú óra még
Míg zörgő ablakon
Lehelek egy tenyérnyi arcot
Félig allva hallgatom
A hívó szó helyén a csendet
Túl talán azona ponton
Amerre futnak a csíkok mind
A kerekek mellől a horizonton
Úgy viszi a hó
Túl a ködön át
Távoli a szó
Hív, haza talán
Valahol mindig arra vártam
Hogy megmagyarázol egyszer, aztán
A többinél csak egyetlen fokkal
Érthetőbb választ adsz rám
Egy szót vagy bármi hangot
Hogy végre válaszolsz nekem
És remélem leszek eléggé
Éber és felismerem
Ha mást is álmodtam félúton
Arra gondolok a fékúton
Satuba sikító kerekekkel
Miért érném be kevesebbel?