jah... aha...
na figyelj
Yo... Yeah... a történetem egyszerű
jah... figyelj
éj

a történetem egyszerű, nincsen hozzá sztoribolt
mégis ha visszanézek, sok érdekes sztori volt
amit már átéltem, amit magam mögött tudhatok
sok dolgon túl vagyok, de néha rettegek
ábrándokat kergetek, vannak még így ezrével
pofára esek, majd folyton a vágy vezérel
valami ócska, valami meg nem vész el
valakinek ott vagy, van aki csak elképzel
emlékszel? egy augusztusi reggel volt
meglátott a tóparton és egyből leblokkolt
nem gondolt semmit, nem is sejtette talán
hogy egyszer majd héé, te leszel a lány
az a lány aki, egy mosollyal is lázba hoz
emlékekből képek ahogy hozzám bújsz és átkarolsz
figyeltem hátha szólsz, de nem rebbent a szemed se
hosszú volt az út aztán el lettem felejtve...

[refrén]
az álom szép addig, míg el nem repül
úgy lennék most veled, mindegy mibe kerül
hiányzol neki, bár nincs egyedül
te szívemmel játszottál, szívtelenül
én nem vagyok senki csak egy srác aki remél
esélyt sem adtál, héé ez így nem ér
ha csak egy dolog lenne, ami veled felér
nélküled minden, fekete és fehér

mint egy éjszakai melós, fáradtan kelek fel
ébreszt a vekker és tudom mennem kell
reggel fájó fejjel, ugrás ki az ágyamból
a szarba lépkedek, messze a vágyaktól
álmodtam szárnyakról, hisz innen szállnék el
mielőtt lelépnél, kérlek várj még meg
egy dolgot tudnod kell, a világtól bármit kapsz
melletted leszek, rám mindig számíthatsz
én írok, mert írnom kell, adjatok tintát még
bárhogy is szeretnénk, az élet nem vígjáték
itt csak dráma van, rég nincs már happy end
a boldogság megtalált, jó hamar el is ment
az elején nem is ment, könnyen mint gondoltam
de tudod feldobott, ha veled ott voltam
ha rólad álmodtam, együtt a távolban
amit szeretnék, távol van

[refrén]
az álom szép addig, míg el nem repül
úgy lennék most veled, mindegy mibe kerül
hiányzol neki, bár nincs egyedül
te szívemmel játszottál, szívtelenül
én nem vagyok senki csak egy srác aki remél
esélyt sem adtál, héé ez így nem ér
ha csak egy dolog lenne, ami veled felér
nélküled minden, fekete és fehér

nem mondom hogy könnyű, mégis beszélnem kell róla
mért van az hogy rólad írok, minden egyes sorban
mért van az hogy még mindig szeretlek
bocsáss meg nekem, de nehezen felejtek
két éve egy szép napon, úgy volt mindent itt hagyok
köszönettel tartozom, hiszen visszahoztatok
míg élet-halál közt lebegtem, az tartott életben
hogy téged láttalak és ez nem véletlen
nincsen B tervem, egy volt az elbukott
imádlak és kellesz, szebbet már nem tudok
nem megoldás ha elfutok, inkább csak gyávaság
tök mindegy mit teszek, a sors úgyis hátbavág
itt áll, vár a srác, kezeit nyújtja feléd
soha nem kért sokat, csak hogy szeresd, ez elég
mert egyszer ő is lelép, egy lány nem kötöz le
de az ajtóra írt szó, igaz lesz örökre

[refrén]
az álom szép addig, míg el nem repül
úgy lennék most veled, mindegy mibe kerül
hiányzol neki, bár nincs egyedül
te szívemmel játszottál, szívtelenül
én nem vagyok senki csak egy srác aki remél
esélyt sem adtál, héé ez így nem ér
ha csak egy dolog lenne, ami veled felér
nélküled minden, fekete és fehér

jah...
asszem ezt elbasztam, de te is... jah, de te is
(de te is)