75-ös KISZ-bálban pajeszom a földig ért.
Vártam az Elvis jelmezt, bevallom őszintén.
Tetszett egy lány, párttitkárnak lánya.
Presleyért élt-halt, így rám talált a drága.
Karakterem Elvisé, mozgásom Jacksonos,
Lábamban a boogi-dance, leheletem mentolos.
Párttitkár úr észre vett, az életem rémálma,
Nem ilyen férjet érdemel az ő Katinkája.
Eltelt harminc év, s kihullott hajam.
Az Elvis jelmez szorítja már a valagam.
Katinka rég elmúlt ötven, arca mumifikált,
De soha nem felejti el Elvist, a csókkirályt.