Átadták a Fonogram-díjakat: íme a 2024-es nyertesek
tovább
Lelkemből
Dharmatic
Megihlet a tél, mikor már megfagyott a vér,
Csontig ér minden utca tér, hej tiszáról fúj a szél,
Szegény ember él meg évekig az iskolákban,
Apám ül a kispolákban, rappelek a kisszobában,
Magyar vagyok, itt születtem, ez az én országom,
Amit sokan sokszor ütöttek már gyomorszájon,
Ki a jólétben él, van aki a nyomor-stlyeon teng,
Életetben egyszer ülhetsz az első osztályon.
Tudom honnan jöttem,
Pont ezért hullajtom könnyem,
Meggyötörten minek lenne könnyem,
Hogy álmokat szőttem,
Semmivel sem vesztek rá, hogy megöljem,
Ezeket a vágyakat,
Mikből építem váramat,
Nem kell a gonosztól félni,
Kockáztass, merjél élni.
Ref.:
Lelkemből szóljon az ének,
Ez az életem, hát értsd meg,
Nem veheted el, ami csak az enyém,
Ez a mindenem, hát hagyd,
Hogy élni tudjak én.
Ez egy dal, mibe az életemet írom,
Ez a néhány rím lett a sírom,
Tudom néha fáj, de érzem itt legbelül,
Hogy ki kell majd bírnom,
Tettem eleget, jót és rosszat,
Kit érdekel, ha a holnap néhány ítéletet hozhat,
Nem érdekel a jövő, semmilyen átok,
Én csak megyek, rátok többé nem várok,
Szórom a hamvait két kézzel,
Az éjszaka az enyém, majd szétfujja a reggel,
És hogyha meg kell majd halnom,
Tudom lesz ami a szívedben nyomot hagyjon.
Ref.×2:
Lelkemből szóljon az ének,
Ez az életem, hát értsd meg,
Nem veheted el, ami csak az enyém,
Ez a mindenem, hát hagyd,
Hogy élni tudjak én.
Csontig ér minden utca tér, hej tiszáról fúj a szél,
Szegény ember él meg évekig az iskolákban,
Apám ül a kispolákban, rappelek a kisszobában,
Magyar vagyok, itt születtem, ez az én országom,
Amit sokan sokszor ütöttek már gyomorszájon,
Ki a jólétben él, van aki a nyomor-stlyeon teng,
Életetben egyszer ülhetsz az első osztályon.
Tudom honnan jöttem,
Pont ezért hullajtom könnyem,
Meggyötörten minek lenne könnyem,
Hogy álmokat szőttem,
Semmivel sem vesztek rá, hogy megöljem,
Ezeket a vágyakat,
Mikből építem váramat,
Nem kell a gonosztól félni,
Kockáztass, merjél élni.
Ref.:
Lelkemből szóljon az ének,
Ez az életem, hát értsd meg,
Nem veheted el, ami csak az enyém,
Ez a mindenem, hát hagyd,
Hogy élni tudjak én.
Ez egy dal, mibe az életemet írom,
Ez a néhány rím lett a sírom,
Tudom néha fáj, de érzem itt legbelül,
Hogy ki kell majd bírnom,
Tettem eleget, jót és rosszat,
Kit érdekel, ha a holnap néhány ítéletet hozhat,
Nem érdekel a jövő, semmilyen átok,
Én csak megyek, rátok többé nem várok,
Szórom a hamvait két kézzel,
Az éjszaka az enyém, majd szétfujja a reggel,
És hogyha meg kell majd halnom,
Tudom lesz ami a szívedben nyomot hagyjon.
Ref.×2:
Lelkemből szóljon az ének,
Ez az életem, hát értsd meg,
Nem veheted el, ami csak az enyém,
Ez a mindenem, hát hagyd,
Hogy élni tudjak én.
kapcsolódó videók
keressük!
