Mindenki elfelejti hogy a létezés csak pillanatnyi föltevés az álom megjárja mindenhol a maga útját kicsim fújd el a gyertyát én már a puszta gyöngeség láttán is meghalok az árán is ez a dal megtöm marasztal és a hajnal csak pettingezik a te hajaddal hát nem érted bazdmeg te nem érted nem érdemled meg ezt az ünnepi krémtortát ha nem bírsz velem kerülj ki vagy ugorj át itt nem arról van szó hogy a múlt a jelen vagy a jelen a múlt na jó legyen a jelen a múlt de tanuld meg hogy ezen az egyen bukik meg az aki nem tanult semmiből értsd meg hogy az életem nem végtelen és a testem mikor hanyatt fekszem elárul látod mennyire élvezem ez a pillanat nem túl impozáns az is más ami eljött az is más kicsim fújd el a gyertyát hogy ne lássad az arcát hogy ne lásd milyen szép igyekezz mert még ég