Éjjel van,
simogat az álom,
ablakban
kopog egy alak.
Arcán
zöld mosoly, a nyakában kötél,
szemgödrében szürke hold,
csontos kezében két foszló jegydarab,
a hullámvasútra szól.
Éjjel van,
tele a vidámpark,
száguldunk,
elöl utazom,
te hátul.
Ismerős az illat, átkarolsz,
fúj az arcunkba a szél,
nem csodálkozom egyáltalán azon,
hogy megint eljöttél.
Harminchárom méreginjekció,
harminchárom méterből kötél,
hatvanhetedszerre is eljöttél.