Hányszor jártunk erre, ketten együtt,
Itt most minden rád emlékeztet.
Mert a világ minden rezdülésében
Csak téged érezlek.
Most egyedül jöttem ide…
Nem, nem is tudom, merre jársz…
Ülök csendben egy kis padon,
Csak a perceket számolom,
Ülök csendben, s az elveszített
Boldogságról álmodom.
Hányszor ültél te itt velem,
Hányszor fogtad a két kezem?
Hányszor suttogtad lázasan,
Hogy élni sem tudsz nélkülem.
Hová lettek a tegnapok?
Nem is sejted, hogy itt vagyok,
Nem is sejted, hogy bármi történt
Csak rád gondolok…
Lassan úsznak a fellegek,
Minek gyötröm a szívemet?
Tudom, senki sem vár itt rám,
Hát legjobb lesz, ha elmegyek