csak egy éjszakára küldjétek el őket
a pártoskodókat, a vitézkedőket
akik fent hírdetik, hogy mi nem felejtünk
mikor a halálgép muzsikál felettünk
mikor láthatatlan magja kél a ködnek
s gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek
mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
s úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák
csak egy éjszakára küldjétek el őket
az uzsoragarast fogukhoz verőket
mikor gránát-vulkán izzó közepén
úgy forog a férfi mint a falevél
s mire földre omlik, ó iszonyú omlás
szép piros vitézből csak fekete csontváz
mikor a pokolnak égő torka tárul
vér csurog a földön, vér csurog a fáról
csak egy éjszakára küldjétek el őket
hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket
vakító csillagnak mikor támad fénye
lássák meg arcuk a san-folyó tükrébe
amikor magyar vért gőzölögve hömpölyget
hogy sírva sikoltsák, istenem ne többet
hogy bújnának össze megrémülve, fázva
hogy fetrengne mind-mind hogy meakulpázna