Oh, oh kérés, ezt te is jól tudod,
Oh, oh egy kis csók,
Ha megcsókolsz oly boldog vagyok.
Oh, oh jól figyelj rám,
Ha a kezed én megfoghatnám,
Oh, nyújtsd hát felém,
Veled boldog, oly boldog lehetnék!
Várom, hogy jöjj már felém,
Minden bánatom felejteném,
Elküldesz, hát úgy is jó,
Elmegyek, de az ára egy csók!

Oh, oh kérés, ezt te is jól tudod,
Oh, oh egy kis csók,
Ha megcsókolsz oly boldog vagyok.
Oh, oh jól figyelj rám,
Ha a kezed én megfoghatnám,
Oh, nyújtsd hát felém,
Veled boldog, oly boldog lehetnék!
Olykor csak gondolok rád,
mert a szivem egy égeti vár.
Felejtsd el hát bármi volt!
Gyorsan mond ki a biztató szót.
Úgy várom jöjj hát felém ,
minden bánatom elfeledném.
Elküldesz hát igy is jó,
elmegyek de az ára egy CSÓK!

----------------------------

Van egy kis harmonikám...

Van egy kis harmonikám,
felveszem munka után,
körül áll a sok szép szőke barna lány.
Köztük van egy valaki,
az az egy az igazi,
piros szegfűt hord a fekete haján.

Hogy ha ajka mosolyog,
oly vidáman dalolok,
jobban, pattogóbban szól az én zeném.
Azzal mondom el neki,
hogy a szivem szereti,
és hogy ő is szeret látom a szemén.
Az én kis harmonikám,
ma már ritkán muzsikál,
mert az enyém lett a s szép fekete lány.
Titkon mégis fölveszem,
és a bálba elviszem,
a sok szőke barna újra ott terem.

Ott a szőke rám kacsint,
és a barna felém int,
mind hiába otthon vár a feketém.
Van egy kis harmonikám,
amely ritkán muzsikál
azért jól esik hogy kell még a zeném.