A megtört szívem falán áthatoló érzelem
Megvilágítja lelkem vagy csupán képzelem?
Elvesz ha kell minden rohadék félelmet
S Reményt ad, hogy újra reménykedjek
Eldobom messze Szívem fakó zászlaját
Próbálom elfeledni elmém összes baját
Dögkeselyűként tépi életem egy vágy
ami mi miatt lelkem folyton csak téged lát


Csak egy esélyt adj hogy bizonyíthassak
Hogy testedet kezeimmel végig simítsam
Hogy engedjünk a természet mámorának
A szerelem ősi és hatalmas talányának
Ne kéresd magad, mert szállnak a percek
A szenvedély angyali dárdaként szívemben
Adjuk meg egymásnak amit egymástól kérünk
Enged hogy még egyszer vadul szeretkezzünk





Miért nem adod meg amire vágyom?
Miért nekem kell megalázkodnom?
Vágyak és eszmék utamat mutatják
Közben a lelkem bíróként faggatják
Szerelmes lettem, de az élet megkavart
De most magányosan írom ezt a dalt
Az érzéseim közben csak kavarognak
És Hullámokként vadul háborognak


Tépjük le az élet fájának apró gyümölcseit
Élvezzük a szerelmünk édes terményeit
Egymást ölelve aludjunk el minden éjjel
Szemünkben újra őrjítő és vadító kéjjel
Törjük át minden kibaszott korlátunkat
ÉS akkor a levertség csak próbálkozhat
Egyesülhetünk újra egy szerető ölelésben
Engedjünk hát az ősi, állati ösztöneinknek!





Miért nem adod meg amire vágyom?
Miért nekem kell megalázkodnom?
Vágyak és eszmék utamat mutatják
Közben a lelkem bíróként faggatják
Szerelmes lettem, de az élet megkavart
De most magányosan írom ezt a dalt
Az érzéseim közben csak kavarognak
És Hullámokként vadul háborognak